Díjazott művészek
Máder Indira (HU) – Aranygyapjú–díj / Magyar Művészeti Akadémia
Naustdal, Ann (Norway) – Aranygyapjú–díj
Riis, Jon Eric (USA) – Aranygyapjú–díj
Vajda Mária (HU) – A legjobb magyar alkotás díja
Rónai Éva (HU) – Kiemelkedő teljesítményért
Ferenczi Zsuzsa (HU) – Kiemelkedő teljesítményért
Kiss Katalin (HU) – Kiemelkedő teljesítményért
Aranyfal / Golden Wall – Kiemelkedő teljesítményért
Indoklás:
FŐDÍJ
Magyar Művészeti Akadémia
Aranygyapjú–díj
1 000 000 Ft/HUF
Máder Indira – Kezdetben volt az Ige
Máder Indira munkájában egy komor kép égről és a földről tükrözi egymást, és úgy tűnik, valahol a távoli, fényes horizonton túl összeolvadnak. A fény és árnyék kalligrafikus elhatárolása szétszórt, földön kívüli hatásokat teremt.
DÍJAK (3)
1. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma
Aranygyapjú – díj
500 000 Ft
Ann NAUSTDAL – Sívár táj II
Anne Naustdal egy páratlan textil virtuóz; ellentétes figuratív és absztrakt formák hódolnak a táj titkos gazdagságának, messze elutasítva sivárságát.
2. Külgazdasági és Külügyminisztérium
Aranygyapjú–díj
500 000 Ft
Jon Eric RIIS – Az ifjú Ikarus szárnya
Jon Riis kifogástalan rajztudással és technikai szakértelemmel ötvözi ebben a nagyszabású fejtegetésében az ember, önhittségen alapuló, de elkerülhetetlen végzetét.
3. Magyar Kárpitművészek Egyesülete
A legjobb magyar alkotás díj
500 000 Ft
Vajda Mária – Ívóvíz – aranyárban
Vajda Mária káprázatos kompozíciójában arra emlékeztet valamennyiünket, hogy ami ma néhány liter zacskós víz, sokaknak elérhetetlen, többet érhet, mint az arany.
KIEMELKEDŐ TELJESÍTMÉNYÉRT (4)
Ferenczi Zsuzsa – Vízkereszt
Ferenczi Zsuzsa gazdag alkotásában a változatos mintázatok eltolódásai finoman egyensúlyozva fragmentáció és egység között, szándékosan kétértelmű üzenetet közvetítenek: ítélet és vagy megváltás.
Kiss Katalin – Sorszámozott tájemlék
Ebben megtévesztően fotórealista alkotásban a fodrozódó víz idilljét a vonalkóddal ellátott vastag fekete keret zúzza szét. Kiss Katalin ezzel figyelmeztet az ökológia fontosságára.
Rónai Éva – A nyolcadik nap
Ez a jól megérdemelt elismerés szól a tanárnak is, aki megosztotta művészetét és készségeit magyar szövők generációinak.
„A nyolcadik nap” hirdeti a bukolikus táj, a lakóhely újraéledő harmonikus életörömét.
Csoportos műalkotás
Aranyfal
Ebben a ragyogó mozaikban, magyar és külföldi szövők közös munkájában egy kollektív művészeti forma újjáélesztése történik; megosztva vizuális emlékeket létrehozni a személyes tapasztalat és a művészi teljesítmény élénk panorámáját.
Tisztelt Pályázók!
Megszületett a nemzetközi zsűri döntése, amelyet a csatolt fájlban teszünk közzé.
Szeretettel gratulálunk a nyerteseknek, nekik még értesítést küldünk a továbbiakról.
A többieknek köszönjük a jelentkezést, és bízunk benne, hogy legközelebb a nyertesek között üdvözölhetjük őket.
A zsűri döntése itt letölthető
Üdvözlettel, Balogh Edit, Pápai Lívia
a Szervező Bizottság és az MKE vezetősége nevében
15 ország 45 művésze jelentkezett a pályázatra.
Ebből 7 meghívott művész munkája lesz látható a kiállításon:
Ariadna Donner
Joanna Foslien
Balogh Edit
Feliksas Jakubauskas, a zsűri tagja
és Hegyi Ibolya posztumusz,
díjazottak voltak a KÁRPIT 2-n.
A KÁRPIT 3 szervezői közül meghívott művészek:
Pápai Lívia, a zsűri tagja
Tápai Nóra
Ők versenyen kívül állnak.
A KÁRPIT3 – Apokalipszis vagy globális fenntarthatóság című nemzetközi kárpitkiállítás 2017. április 12-én nyílik a Vigadó Galériában,
a rendezés 2017. április 6-tól 10-ig zajlik,
a nemzetközi díj-zsűri a kész kiállítás alapján 2017. április 10-én történik.
A zsűri időpontja október 26-ról december 15-re tevődött át.
A bezsűrizett kiállító művészek névsorát egyrészt a honlapon tesszük közzé, másrészt értesítünk december 30.-ig mindenkit.
Az Aranyfalra szánt, zsűrizés nélkül beadható, 20×20 cm-es művek végső beérkezési ideje: 2017. január 1-15-ig, az egyesület címére.
Magyar Kárpitművészek Egyesülete, 1507 Budapest, Pf.: 172.
Pontosításra kerülnek a pályázatokhoz tartozó szöveges anyagok terjedelmére vonatkozó kritériumok, melyek a bezsűrizett művészek esetében a magyar-angol nyelvű katalógusba kerülnek:
A katalógusban szereplő kreatív koncepció esztétikai szempontból a legideálisabb mérete a 2400 és 2600 közötti leütés lenne.
A szakmai életrajzban pedig a név, születési hely, idő, iskolák mellett a legfontosabb, maximum 15 egyéni és csoportos kiállítás, illetve maximum 10 díj szerepeljen!
Kérjük ehhez igazítsátok az elküldött anyagot.
Aki erre nem reagál automatikusan a katalógus szerkesztője húzza meg a kiállítások sorát, mivel bizonyos méretű helyet biztosítunk minden résztvevőnek.
A szövegeket hivatásos fordító fordítja le, s lektorált, végleges állapotban kerül a grafikushoz.
Kérjük a pályázókat, hogy a módosított kreatív koncepciót és az önéletrajzot
legkésőbb október 30-ig küldjék vissza a Hungarian Tapestry Artists hungariantapestryartists@gmail.com email címre, mert utána a fordítóhoz kerül. A kreatív koncepció a nemzetközi zsűri számára az elektronikus zsűrizendő anyag része!
Apokalipszis vagy globális fenntarthatóság?
Az Apokalipszis vagy globális fenntarthatóság című konferencia egy nagyobb projekt első felütéseként, 2015. április 15-én a Budavári Palota B épületében zajlott le. A művészeti és tudományos területekről érkező szakembereket itthonról és külföldről egyaránt bevonó nemzetközi programsorozatnak még számos állomása lesz, mint például az apokalipszis témájához kapcsolódó nagyszabású kárpitművészeti kiállítás is, melynek egyik fő részt vevője és szervezője a Magyar Kárpitművészek Egyesülete.
A konferencia közönsége javarészt az említett egyesület tagjaiból és vizualitással foglalkozó szakmákat képviselőkből tevődött össze – akik a szervezők szándékának megfelelően – az egész napos programon inspirációt meríthettek az egyéni és közös gondolkozáshoz, cselekvéshez. Vajon mit lehet tenni, milyen jellegű megoldás fogja megmenteni az erőforrásait több területen – mint például (eső)erdők, kőolaj, óceáni halállomány – lassan kimerítő, látszólag vesztébe rohanó világot? Egyáltalán lehetséges-e szembemenni a világszerte zajló folyamatokkal? Úgy tűnik, mindig vannak olyanok, akik nem érik be azzal, hogy cinikus vagy belenyugvó legyintéssel válaszoljanak erre a kérdésre.
Az április 15-én megrendezett konferencia előadásai két szekcióba rendeződtek. A délelőtti szekció az apokalipszis művészeti vonatkozásaival foglalkozott egy szublimáltabb szempontrendszer felől közelítve a világvége-kérdéséhez.
Dr. Bognár Szilvia a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének vezetője egy élvezetesen előadott és bőséges képanyaggal szemléltetett klasszikus művészettörténeti előadást tartott Albrecht Dürer Apokalipszis-fametszetsorozatáról és a Jelenések könyvének 16. századi metszetillusztrációiról. Az előadás részletesen mutatta be a Dürer-metszetek kialakulási körülményeit és analógiáit.
Dr. Concha Herrero Carretero spanyol művészettörténész Madridból érkezett a konferenciára, hogy a II. Fülöp spanyol király finanszírozta Brüsszelben, Willem de Pannemaker műhelyében elkészítetett Apokalipszis-kárpit hányattatott (tengeri hajószerencsétlenséget részben átvészelő) történetével ismertesse meg a hallgatóságot. Az előadó nemcsak a monumentális textil provenianciájára vonatkozó kérdéseket járta körül, hanem annak ikonográfiáját, stílusát is elemezte.
A délutáni szekció Dr. Pápai Lívia szabadfoglalkozású művész Kép és szövet ökológiája című, az előbbinél sokkal nagyobb történeti és elméleti távlatokat átfogó előadásával vette kezdetét. A pre-Columbiai szövőkultúra tízezer éves távlatáig visszatekintő, széles perspektívájú interdiszciplináris szellemiségű előadás egészen a Bauhaus textillel kapcsolatos elgondolásokig rajzolta meg az emberiséggel egyidős textilművészeti műfaj anyaghasználati kérdéseinek és filozófiai hátterének vázlatos képét. A művésznő azon textilelméleti kutatásaiba engedett betekintést, melyekről már DLA dolgozatában is értekezett, s mely gondolatokat saját művészi pályáján is folyamatosan újragondol, átértelmez. (Mint például 2005-ben megjelent Élő szövet című kiállítási katalógusban).
Barcza Dániel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Design Intézetének vezetője egy bravúros retorikájú előadást tartott Apollo-paradigma címmel. Habár bölcsészként arra számítottam, hogy Friedrich Nietzsche A tragédia születése című könyvének esztétikai fogalmairól (dionüszoszi és apollói művészet) hallunk majd új megközelítésben, egészen más történt. Barcza gondolatmenetének kiindulópontja a huszadik század derekának egyik legizgalmasabb technikai kihívása, a holdutazás volt, amely szerinte szimbolikusan megjeleníti azt a folyamatosan gyorsuló versengést, amelyet a „homo technicus” saját világhódítási ösztöneivel vív. Az előadás rámutatott, hogy mára a globális szintű problémák száznyolcvan-fokos fordulatirányt vettek. A technikai fejlődés fenntarthatóságának feltételét napjainkban már nem a Hold vagy a Mars meghódíthatóságának kérdése, hanem a puszta túlélés, azaz szimbolikusan a Földre való biztonságos visszatérés jelenti. Azaz a fő kérdés a jelenben az, hogy az energiaforrások néhány évtized múlva kimerülő forrásait hogyan tudjuk majd pótolni és az emberiség fennmaradásához szükséges anyagi javakat hogyan leszünk képesek alternatív módszerekkel előteremteni. Az előadás a környezettudatos design és formatervezés válaszaiból mutatott be néhányat.
Dr. Csegzi Sándor marosvásárhelyi alpolgármester és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság marosvásárhelyi fiókszervezetének elnöke gyakorlati megközelítésben, sok tényt és grafikont felvonultatva mutatta be azt a tevékenységet, amelyet a környezettudatos gazdálkodás jegyében végeznek az erdélyi városban. Külön kitért arra, hogy politikusként, műszaki szakemberként hogyan áll a kérdéshez és mit gondol a művészet szerepéről, amely szerinte kívül áll apokalipszisen vagy krízisen. Csegzi néhány példát is bemutatott a művészi törekvések támogatására Marosvásárhelyen.
Dr. Hubbes László a marosvásárhelyi adjunktus két egymással párhuzamosan futó apokaliptikus reprezentációs hagyomány szimbólumairól beszélt a keresztény művészet és az egyetemes művészettörténet vonatkozásában. Az előadás komoly elméleti apparátust és művészettörténeti példaanyagot vonultatott fel John J. Collinstól, Pogány Károlyon és Norhtrop Frye-on át, egészen a kortárs Armageddon-filmekig.
Zsolnai László közgazdász igen provokatív Egyedül a művészet mentheti meg a világot című előadása zárta a délutáni szekciót. Zsolnai egy híres Heidegger-szállóigével („Bennünket csak egy isten menthet meg”) indított, és az említett filozófus technikai civilizációra vonatkozó fejtegetéseivel folytatta. Eszerint nem maga a technológia veszélyes, hanem amikor a technológia egy kizárólagos üzleti személettel kereszteződik. Az összefoglaló jellegű előadás kitért arra a fenyegetésre, amely világban létező összes objektumra és szubjektumra vonatkozik, amennyiben azoknak egyedül termelő szempontból van jelentőségük. Zsolnai kifejtette, hogy habár a számító gondolkodás (calculative thinking) okozta fenyegetés nagyon erősnek, már-már túlerőben lévő ellenségnek tűnik, mégis van okunk reményre. Hiszen léteznek olyan adekvát válaszok ezekre a problémákra, mint például Joseph Beuys művészeti- vagy a Duna-kör közéleti tevékenysége, sőt minden kézzel készített, vagy természetbe besimuló, ahhoz nem ellenségesen viszonyuló emberi alkotás.
A konferenciát Dr. Horányi Attila a MOME adjunktusa vezette le, aki néhol kritikus megjegyzéseivel, néhol kérdéseivel élénkítette a közönség és az előadók között létrejövő vitákat, párbeszédeket. Az előadások után Rodolphe Viémont majdnem egyórás filmjének levetítésére került sor, amely részletesen bemutatta az Angers-i Apokalipszis-kárpitot.
A humán és egzakt szempontú megközelítések egymásra vetítésének izgalmas szellemi keresztmetszetéből jött létrejövő a konferencia előadásainak anyagát hamarosan katalógusban is megjelentetik a szervezők.
Molnár Eszter művészettörténész