Az Apollo Paradigma

Földünk egy közös legelő, melynek erőforrásait közösen fogyasztjuk, és cselekedeteink következményeit közösen, generációkon át viseljük. A mód, ahogy ezt a legelőt használtuk az elmúlt száz év során, nem volt fenntartható. A 20. század soha nem látott fejlődést hozott a nyugati civilizációban, amit a tömegtermelésre és tömegfogyasztásra épülő gazdasági modell biztosított. A gazdasági fejlődéssel azonban Földünk ökológiai tőkéje drámai romlásnak indult. A hatvanas évek óta tudjuk, hogy az erőforrások túlfogyasztása, a környezetszennyezés, a fosszilis tüzelőanyagok okozta üvegházhatás felborította az ökológiai egyensúlyt, és azt is tudjuk, hogy ennek a következményei beláthatatlanok. Tudjuk, hogy a tervezőknek óriási felelőssége van egy hosszú távon is fenntartható életmód kialakításában. Megvannak az eszközeink egy fenntartható emberi környezet kialakítására, de tudjuk, hogy ezek a módszerek önmagukban nem elegek, komplex, rendszerelvű válaszokra van szükség. És tudjuk azt is, hogy az ökológiai kihívások együtt járnak a társadalmi problémákkal, a fenntartható tervezés egyben társadalmi és szociális felelősségvállalást is kell, hogy jelentsen. A híres Kék Bolygó fotót, mely egyike volt a Földünkről készült első képeknek, az Apolló űrhajó legénysége készítette 1972-ben. Ezen láthattuk magunkat először kívülről a világűrből, és ez az a pillanat, amitől kezdve egy új paradigmáról kell beszélnünk.

Barcza Dániel