Mondhatjuk, hogy a kép, a szöveg, a szövet, a linearitás és a hálózatosság hasonlóan nehezen kibogozható rendszerei azok, amelyek az e-társadalom világképét leginkább jellemzik. Ez a paradigmaváltás annak a hangsúlyeltolódásnak köszönhető, amely a digitális képfeldolgozó és képmegjelenítő eszközök fejlődésének és elterjedésének köszönhetően a szövegközpontúságról ismét a képekre terelte a figyelmet. A demokratikus elveken működő erőszakmentes európai gondolkodás legalább akkora megerősítést kapott a dokumentatív tartalmú képek hitelesítő erejétől, mint a Gutenberg-galaxis hosszú századaiban, a szöveg központú dokumentumok korszakában. De nem is a kép vagy a szöveg meghatározó volta itt a kérdés! A tömegeket már nem közösségi épületek különféle közegeiben lehet utolérni, mert a csúcs-reprezentáció helyszínei olyan populáris terepekre helyeződtek át, mint az utca vagy az internet. Szerencsére ez a műfaj ma nem csak a textil anyagán és a szövet szerkezetén keresztül érvényesülhet, hanem a képkultúra technikáival eredendően meglévő affinitására is támaszkodhat.

Pápai Lívia DLA habil

Ferenczy Noémi díjas képzőművész